REND VAN

Figyelem magam. Most már napok óta figyelem magam, és egy különös érzés jár át. Mintha a zsigereimben megéreztem volna, hogy nem számít, hogy mi történt az elmúlt hetekben. Tényleg csak a MOST van. Nehéz magát az érzést megfogalmazni, de talán az 1993-ban bemutatott Idétlen időkig című film (Bill Murray főszereplésével) az, amely a legjobban jeleníti meg a jelenlegi állapotomat.
Egyik reggel arra lettem figyelmes, hogy egyszer csak eltűnt belőlem a frusztráltság mindaz miatt, amit nem tettem meg előző nap. Ó igen, mert hát sikerült magamat totálisan a földbe döngölni olyan dolgok miatt, mint például, nem rendeztem át háromszor a ruhásszekrényt, nem suvickoltam ki a lakást minden áldott nap, nem főztem, sütöttem – általam még sosem próbált – étel különlegességeket, süteményeket, kenyereket…
Azon a bizonyos reggelen rájöttem, de úgy istenigazából, hogy valóban minden nap egy új nap! Én döntöm el, hogy az adott napnak, adott percében, adott pillanatában porrongyot ragadok-e, összehajtogatom-e a ruhákat, készítek-e egy isteni ebédet, vagy szidom magam a bennem és körülöttem kialakult rendetlenség miatt.
Majd jött egy újabb felismerés a lábfájásommal kapcsolatban. Nem számít, hogy tegnap vagy az előző héten fájt-e. Az számít, hogy most hogy vagyok vele. És ekkor belezuhantam egy másik különös érzésbe. Hirtelen szó szerint megfigyelője lettem a testemnek, de nem ám a szememmel, hanem valami megmagyarázhatatlan belülről jövő, csiklandós, bársonyos, simogató, minden apró zegzugot átjáró energiával pásztáztam végig magamat. És mintha életemben először hálát éreztem volna azért, hogy ez a rendszer ilyen összeszedetten, harmonikusan, rendben teszi a dolgát. Életemben először, még ha csak egy pillanatra is, de elfogadtam olyannak, amilyen. És most megint nagyon nehéz szavakba önteni azt a kitágulást, amit ez az elfogadás hozott önmagam megtapasztalásában. Mintha két tér nyílt volna meg a számomra. Egyszerre láttam (nem a szememmel) a fizikai testemet, és egyszerre éreztem meg azt a végtelenséget, aki mindezt megfigyeli! Kijelentem tehát, hogy MINDEN TÖKÉLETES RENDBEN VAN A TEREMTÉS EGÉSZÉBEN!