Az úti cél Bali volt...

Nem gondoltam volna, hogy egy utazásnak csak a híre, ekkora energetikai bombaként robban a családomban. 
Amikor először olvastam, hogy női elvonulás lesz Balin, kétség nem fért hozzá, hogy ott a helyem, olyan elementáris erővel hasított belém a bizonyosság. Aztán szépen egyenként avattam be a tervembe a családtagjaimat:
- elsőként a gyermekeimet, akik öt másodpercen belül egymásnak estek „Jézusom, mi zajlik itt?” – kérdeztem magamtól.
- másodikként jött anyukám, akinek a gyomra - két napig - a szó szoros értelemben nem vette be a hallottakat. „Kinyírom a családomat.” – gondoltam. 
- harmadikként apámon volt a sor, aki két nap leforgása alatt helyezkedett a támogató álláspontjáról, az engem féltő, ugyanakkor meglátni a lényegi részem nem akaróvá (apám nem volt részese életem első 28 évének)
- utoljára a párom, gyermekeim apja tudta meg „kiruccanási” tervemet, akinek kisfiú énje bújt elő: „Vigyél magaddal a bőröndödben!”
Majd lassan rendeződni kezdett a kép. A gyerekek megnyugodtak. Anyukám felajánlotta, hogy megelőlegezi a pénzt, menjek, és váltsam valóra az álmomat. Apámmal kapcsolatban végre letettem egy nagy csomagot, amit 17 éve, amióta fizikai kontaktusban vagyunk, cipeltem: azt akartam, hogy legyen rám büszke, hogy lássa meg, hogy milyen jó, szép, okos kislánya vagyok, hogy elég jó vagyok ahhoz, hogy ne dobjon el újra. Már nem akarok neki megfelelni. Már nem akarok senkinek sem megfelelni. Látom őt és látom magam. Képes vagyok őt és magamat elfogadni olyannak, amilyen. Nem ítélkezem se felette, se magam, se mások felett. A párom szerelmet vallott nekem (15 év után). Azt mondta, olyan hittel, elszántsággal voltam jelen az elmúlt napokban, hogy valami átalakult benne. Nekiállt az első családi sítúránk szervezésének.
Az úti cél Bali volt. Helyette azonban megérkeztem a minden van terébe.  

(A képen Ganesha, Síva elefántfejű fia látható, aki a tudományok, szerencse, gazdagság istene, aki családi örömöket hoz és az akadályokat elhárítja.)